2011. január 7., péntek

KÖNYVBE ZÁRT TÜKÖR: Charles Bukowski gyermekkora

Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit kilóg a XX. század amerikai irodalmából (is). Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak – és higgyétek el, rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért ebből. Sőt, ha lehetett, kerülte rajongóit (kivéve ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Így az ő arcképe még véletlenül sem került műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe's kocsma legkedveltebb törzsvendégéé.

Cikkünk témája a "Kezdő" címet viselő könyv, melyet a Cartaphilus kiadó hozott el nekünk. Valahol ezt írták erről a könyvről: „Ez egy punk regény! Ha nagyon röviden össze akarom foglalni, így hangzik: Dögöljön meg mindenki, aki szebb, gazdagabb nálam, vagy jobban baseballozik!” Nem feltétlenül értek egyet vele, hiszen jóval több van ebben a könyvben. Ezt ugyan a kritikus is elismerte, de azt hiszem, még ő sem látott bele a mélységeibe. Mert, figyelem: vannak ilyenek. Aki olvasott valamit a korábban megjelent Bukowski regények közül, már ismerheti a szerző alteregóját, a fentebb emlegetett Henry Chinaskit. Egy szépreményű alkoholistáról van szó, egy sikertelen íróval – most leránthatjuk a leplet a családi háttérről, Hank gyermekkoráról. Érdemes tehát ezzel a kötettel kezdeni, noha utolsók között jelent meg.

Ez a gyerekkor minden, csak nem felhőtlen és boldog. Egyrészt ott van a gazdasági világválság, a sok munkanélküli, aki csak ténfereg a felbolydult világban, másrészt Hank erőszakos, folyton dühös apja, akinek soha semmi nem jó. Erősen önéletrajz szaga van a dolognak, de a jelenkori magyar helyzet felé is látok benne némi áthallást. Piscatel cikkeinek olvastán még inkább úgy érzem, nagyon is aktuális mondanivalója van. Bukowski 1920-ban született; frissen bevándorolt családjában az alkoholizmus szinte kötelező. A nagyapa (az áldott nagyapa), az apa testvérei mind problémásak voltak. És problémás lett az ifjú Charles (Henry) is. A fiú kezdetben csak apjával nem találja a hangot, később az óvodában, az iskolában is a kirekesztettek közé kerül, akivel csak a hasonló lúzerek barátkoznak. Ismerős? Gondolom, mindenki találkozott a jelenséggel. Henry válasza a rosszaság, ha nem fogadják el őt, akkor ő sem fogadja el a játékszabályokat. Ahogy Henry egyre idősebb lesz, úgy szakad ki fokozatosan az apa hatalma alól, de úgy darálja be egyre inkább a társadalom gépezete. Amikor már úgy tűnik, végre sikerül elfogadtatnia magát, egy ronda betegség taszítja ismét körön kívülre... talán véglegesen. A valódi író és a kitalált figura is egész életében megőrizte kívülállását, amivel végül is sok rajongót szerzett, bár őt ez egyáltalán nem érdekelte. Mondjuk, maga a kirekesztettsége sem érdekelte. Az ő vágya nem volt több, mint egy tiszta szoba, fehér lepedő, klasszikus zene a rádióból, meg egy pár pohárra való vodka7. Hogy állandó magánya tehet-e róla, hogy ilyen jó meglátásai vannak az emberekről, társadalmakról, rejtély a számomra. Nem is köntörfalazok tovább: ez egy durva könyv a társadalomról, a dühről, a barátságról, a nőkről és persze a piáról.

ÉRTÉKELÉS: 7/10 Csak azt tudom mondani, hogy vegyétek és olvassátok. 3000 Ft körüli áron kapható, de ezért a pénzért életre szóló élményben lesz része az olvasónak. Azért nem kaphatta meg a nyolc pontot, mert az erre fogékonyak bizony keserédes szájízzel fognak ezután embertársaikra tekinteni. Olyasfajta könyv, amit ha elolvasol, sajnálod, hogy vége lett. pedig, ha visszatekintesz, nem tudod egy mondatban összefoglalni, miről is szólt tulajdonképpen...

Szerző: Charles Bukowski
Megjelenés: 2008.
Terjedelem: 368 oldal
ISBN szám: 978 963 266 073 8
Borító festő: Bányász Éva
//Dougal Glendower//

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése