A MEMOÁR - az ezeregy éjszaka atombombája

A múlt gonosz kétéltű. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben.

Albert Einstein, Nobel-díjas fizikus

Azt hiszem, stílszerű, hogy ezzel az idézettel vezetem fel a cikket. Félreértés ne essék: nem egy megjelent regényről lesz szó. Engedtessék meg nekem, hogy a nagyokkal egy oldalon szerepeltessem a saját írásaim egy részét is; ennek a pakknak képezi részét a "Memoár" című regény is. Megvallom, egy korai írásomról beszélünk, vitathatatlanul nem tökéletes, de hozzám igenis közel áll.

Kanyarodjunk vissza az idézethez. Nem véletlenül kezdtem ezzel a bejegyzést, hiszen tökéletesen összefoglalja mindazt, amiről a könyv szólni szeretne.

Egy posztapokaliptikus világban járunk, a Közel-Keleten. Arthur Doyle, a Nimród Divízió katonája osztagával rutinfeladatra készül. Kuvait lángoló poklából kell visszaszerezniük az USA hadserege által ottfelejtett új generációs fegyvereket. Nem ők azonban az egyetlenek, akik részt vesznek a játékban. Számos helyi kiskirály rátenné a kezét a felhalmozott készletekre, felborítva ezzel a zóna amúgy is kényes egyensúlyát. A kommandó 'kopterét rakétatalálat éri, a Bahrein melletti szupertitkos komplexumot ők már nem, csupán a halállal is dacoló hadzsik érik el. Doyle csodával határos módon - és nem kis szerencsével - életben marad, hogy néhány órával később gyalogszerrel vágjon neki a szürke pusztaságnak...

A könyv ihletői között megtaláljuk Damien Forrestal műveit éppúgy, mint a mozivászon tesztoszteronszagú rambóit: az írásmód tudatosan a '90-es évek stílusát próbálja visszahozni. Más szóval nagy izmok, mázsás szuperhímek, bazi nagy puskák, mutánsok és káromkodás - de sosem öncélúan.

Érthető okokból értékelésre nem vetemedek; a könyv valójában csupán pdf formátumban, nonprofit férhető hozzá. Egyszerűbben fogalmazva, akit érdekel, szívesen elküldöm neki. e-mailben. Ki tudja, talán valakinek tetszeni fog...

//Dougal Glendower//