2011. január 22., szombat

SZABADSÁG, VÁNDORLÁS ÉS TAPSVIHAR - a Circo Soluna története

Nem kertelek, ez egy rettenetesen hosszú cikk lesz. Ne lapozz el, barátom; megéri elolvasni. Nem véletlenül pötyögtem ennyit, igazán hasznunkra válik, ha megismered ezt a történetet. A mese hónapokkal ezelőtt kezdődik, amikor a környékre érkezett a „Circo Soluna”. A Naphold Cirkusz a falu határában vert „sátrat” két napra, hogy azután továbbállva a következő falu lakóit is megörvendeztethessék produkciójukkal. Előtte azonban sok ember életét megváltoztatták…

Csaknem húsz esztendővel ezelőtt, első gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra és Stefan; azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át. Falutól faluig, szerte Európában. Olaszországban tíz éven keresztül vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél. Mindenki szerencséjére Magyarország lett a következő állomás. Nyolctagú a család. A két nagyobbik gyermek gimnáziumba jár Németországban, a kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till, Santu, Nis, Fjosok, a kis szőke csodagyerek. Délelőttönként magánóvoda, illetve -iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két szekéren berendezett „tanteremben”. Az egyik a nappali, a másik a gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása, zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése, elemek gyakorlása. Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit, s toborozza a közönséget a Cirko Soluna – a Naphold cirkusz – esti előadásaira.

Négy lovat, két kutyát, három kecskét, baromfikat, nyulakat, galambokat tart a társulat. Run (az egyik eb) és „Kati néni” (tyúk), valamint „Fecó” (kakas) fel is lép a produkciókban. Kora este ünneplőbe öltöznek a társulat tagjai, miközben kissé bohémosra – meg bájosra – veszik a figurát, s invitálják a nézőket a fedetlen „arénába”, ahol félkör alakú, többszintes, mobil (fából és fémből készült) nézőtéren lehet helyet foglalni. És higgyenek nekem: mindig van még egy hely! Azután kezdődhet a produkció! Petra kiválaszt egy helybeli kisleányt, akinek kifesti az arcát, eközben ő maga bohóccá alakul, majd mindenki orrára tesz egy csipetnyi festéket, jelezve, együtt vagyunk, egyek vagyunk, közös az utunk. Szálljunk fel valamennyien Noé – itt történetesen Charlie – bárkájára, próbáljuk átvészelni az özönvizet (ez ugyanis a kerettörténet) lehetőleg épségben. És ez csak az egyik forgatókönyv, akad a tarsolyukban más is; sosem tanulság nélkül.

Szerelem: Petra és Stefan lírai akrobatamutatványai; légtornász-produkció: a hatéves Nis meghazudtolva kislánykorát, ámulatba ejtően ügyes a „kupolában”, bátyjai ifjú zsonglőrzsenik. A tizenöt éves Till, Charlie Chaplinnek öltözve, kisebb és nagyobb egykerekű biciklin – esendőnek mutatva a figurát, közben fel-felbukik, de mindig föltápászkodik – halad a nem éppen sima porondon, azaz bolygónkon… Kötéltáncos édesanyjával meg Santu öccsével olyan zsonglőrtriót alkot, hogy elakad a lélegzet. Máskor meg a szülők hangszereken (zongorán, szaxofonon, tangóharmonikán, klarinéton) kísérik gyermekeik mutatványait, például azt is, amikor púpútéveként csetlenek-botlanak. A papa átvedlik fakírrá, szögekkel kivert fekhelyre ereszkedik, hasára először deszkát, majd arra téglát fektet, hogy azt egy óriási kalapáccsal kettéhasítsa neje. A sárkánynak öltöztetett Run kutyus még idejekorán elűzi a szörnyet... Peregnek a számok, s előbb-utóbb tényleg Noé bárkáján szorongunk együtt, sikerül(t) mindenkinek fölférnie. S aztán elindulunk, hogy majd valahol kiköthessünk. De hogy pontosan hol is leszünk; ez még nagy kérdés… Sötétedik. Finálé: égő buzogányok szállnak a légben; hiába jő az éj, ugye, azért mégis a fény győzedelmeskedik? Nagy taps. A nézők valahogyan átváltoztak, s nem csupán az orrokon még ott lévő pöttytől, hanem a szemek csillogóbbak, az orcákra mosolykezdemények rajzolódtak. Nehezen jön a szánkra a szó. Utóbb Stefan már a kulisszák mögött megjegyzi: – Először mindenhol kicsit tartózkodóan fogadnak bennünket, ám az első előadás után már látják, hogy milyen család vagyunk, nem harapunk.

Adományokból tartják fenn magukat, szívesen elfogadnak mindenféle élelmet is, kivéve húsféleséget, mert vegetáriánusok. Mondván, a hús sok antibiotikumot tartalmaz, s ezért nem egészséges. Két-három napot töltenek el egy községben (városokba nem mennek), aztán szedelőzködnek, indulnak a szomszéd faluba. A helyi elöljárónál jelentkeznek, többnyire ingyen kapnak olyan területet használatra, ahol a jószágok eleséget találnak maguknak. Nincs televíziójuk, mobiltelefonjuk… Viszont van szép könyvtáruk. Télen pihennek, tavasszal ismét nekiindulnak, különösebb útiterv nélkül, hogy felfedezzenek újabb vidékeket, megmutassák, mennyit fejlődött művészetük, s hogy így is lehet élni, családot összetartani, hivatást gyakorolni. Naphold cirkuszt teremteni, bárkát ácsolni…

Az előadások helyét illetően van egy ügyeletes telefonszám, melyen általában megtudhatjuk, hogy épp merre jár a kis csapat (Sebeő Talán – 06-70/310-2827). A műsorok általában este hat órakor kezdődnek és soha nem érnek véget, mert aki egyszer látta a műsort, többé nem felejti el s napok múltán is a kifestett arcú család mutatványai, viccei ismétlődnek gondolataiban...

A Naphold Cirkusz filmen: http://goldenrootfilm.hu/cikk/8/utolso_eloadas1.html

//Dougal Glendower//

8 megjegyzés:

  1. Ohh, ez nagyon tetszett. Imádom a cirkuszokat. Megnéztem a film előzetesét. Olyan boldognak tűnnek, és élvezik, amit csinálnak. Varázslatos az egész, nem tudom miért. :)
    Köszönöm ezt a bejegyzést. ;)

    VálaszTörlés
  2. Kicsit valóban olyan, mintha elvarázsolnák az embert; és elmondásuk alapján élvezik is. Küzdelmes életvitel, de jól megélnek belőle, látják a világot és boldogok: mi kell még?
    Ja, és Nightmare:szívesen; és köszönöm, hogy elolvastad. :)

    thx
    Glendower

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok,
    tegnap láttam őket Szabadhídvégen, de sajna nem tudtam megállni, csak lassítottam, de már messziről feltűnt a kissé fura, de érdekes "táboruk", és nem csak nekem, hanem a falu apraja-nagyjának is, mert sokan mentek arrafelé, hogy megnézzék kiféle-miféle szerzetek lakhatnak ott a réten, egy kis folyó partján :) A cikket is ezért olvastam el, most már én is tudom, kik is ők. Köszönöm a cikk írójának :)
    Joci

    VálaszTörlés
  4. Most nálunk vannak Helesfán, nem hagyjuk ki az esti műsort.

    VálaszTörlés
  5. 2013.06.26.Nemesvámoson vannak.

    VálaszTörlés
  6. Kapolcs - Sándor malom:
    http://www.muveszetekvolgye.hu/volgyhirek/volgyfutar---a-kritikus-esete-a-gyongytyukkal

    VálaszTörlés
  7. Ma Badacsonytördemic, jövő hét Hegymagas.

    VálaszTörlés